Tapasztalataim szerint a legtöbb ember ezzel kezdi a konzultációt: „Hát, nem is tudom, hol kezdjem….”

Nos, bárhol is kezdjük a beszélgetést, mindig kikerekedik a történet. Én részletes kikérdezéssel segítem ezt, hogy információkat gyűjtsek a panaszok hátterében álló anamnesztikus, környezeti tényezőkről, korábbi betegségekről. Gyermekek esetében a gyermekkel négyszemközt is beszélgetek.

Később esetleg pszichológiai teszteket, gyermekek esetében rajzteszteket is végzünk.

Végül összesítve az eredményeket, eldönthető, hogy kell-e és ha igen, milyen jellegű kezeléstől várható a leginkább javulás, gyógyulás. A döntést mindig a klienssel / szülővel közösen hozzuk meg. Kitűzzük a terápiás célt, kiválasztjuk a módszert.

Családterapeutaként rendszerszemléletben gondolkodom, tehát a hozzám fordulót családja, tágabb környezete részeként tekintem, akikkel dinamikus kölcsönhatásban van.

Egyetlen konzultációtól általában nem oldódik meg a probléma, gyakran már néhány találkozás is eredményes, de a pszichoterápia általában időigényes folyamat és a hangsúly a kliens motivációján van.

Asszisztens nélkül dolgozom, tehát négyszemközti beszélgetés zajlik teljes orvosi titoktartás mellett.